Történet

 

Kezdjük azon a ponton, mikor Jay és Chaka gépére feltelepült a CoD2, az úr 2010. évének januárjában, és felléptünk az első alkalmasnak látszó szerverre. Az alkalmasság annyiból állt, hogy TDM módban játszhassunk, kicsi legyen a ping, és ne daráljanak le azonnal minket. A szerver nevek között Jay kiszúrta az Easy-Század dual weapon szerverét... naná, az easy szó benne volt, biztos ami biztos, elsőre kezdjük csak a könnyebb fokozaton :) A srácnak szerencsés keze volt, mert ez volt az első (véletlenszerű) lépés az Easy-Század klánnal való haverság felé. Ahogy a legtöbb szakmabeli, kezdtük a csipával, és sírtunk, ha nem jutott belőle nekünk is. Pár hét múlva beszálltak a gyerekek is, és egyre jobban ment a hent, a statlista legaljáról a majdnem legaljára kúsztunk fel. Az Easy honlapján bekapcsolódtunk a chatbox beszélgetésbe, és fene tudja miért, Istiék szóba álltak velünk... nagy a szegénység :) Ezúton is köszönjük a segítséget, amit kaptunk: CoD beállítások, TS, meghívók war beugrónak (full lámaként!), emberség, ... nnna, kezdem magam rosszul érezni, ha érzelgős irányba megy a fogalmazvány... szóval ha neadj Isten valós harcra kerülne a sor, ilyen bajtársakat szeretnék.

Térjünk vissza a klánunkra, amely még nem is létezett. A kedvenc szerverünkről a Gametracker statisztikát vezetett, és nap mint nap sóváran kerestük magunkat a ranglistán. Kitűztük magunknak, hogy ha elérjük a stabil 2gyilok/perc paramétert, kikiáltjuk magunkat klánnak. Ám a véletlen közbeszólt. Felléptünk egy szerverre, szembetaláltuk magunkat egy klánnal (azóta sem tudjuk, kik voltak), összecsaptunk (az első war!), és csúnyán elfenekeltük őket. A klán név viseletét magunkban valami teljesítmény eléréséhez kötöttük, és most úgy éreztük, hogy méltók vagyunk rá. A klánalapítás másnap megtörtént. Ha a gyilok/perc kritériumot kellene teljesíteni, még nem létezne a Bayonet Clan :) A legnehezebb a névválasztás, a többi már könnyebben megy: saját szerver, saját ts szoba, saját e-mail cím (melyre soha egy levél sem jön), és két hónap elteltével saját honlap. A saját szerver nagyon bejött. Folyamatosan tisztogatjuk a hulladékoktól, kezd kialakulni a törzsközönség. Ha ketten-hárman fellépünk kicsit lövöldözni, szinte azonnal megtelik, és ma már (2010. május) gyakran "reklám" nélkül is. Lassan gondolkozhatunk a war szerver hadrendbe állításán :)

Isten-ember ellen való vétek lenne megfeledkezni az AlphaTech/Unity/Biohazard/Reloaded (és hosszan sorolhatnám:) klánról, akikkel Rap1d jóvoltából ismerkedtünk meg. Első emlékem róluk, hogy kishíján elbuktunk egy vegyes wart, mert nem tudtak játszani a röhögéstől :) A CoD4 szakmából amit tudunk, azt javarészt nekik köszönhetjük, a péntek/szombat esti haveri waroknak köszönhetően. Allah növessze hosszúra a szakállukat!

2010. szeptember. A CoD2 csillaga leáldozóban. A Gametracker szerint egyre kevesebben játszák. A szerverek is fogyóban lehetnek, mert a miénk még mindig gyorsan megtelik. Hogy mivel? Arról inkább nem beszélek. A haverklánok más játékokra pártoltak át; tipikusan akkor tudunk jó meccseket tolni, ha a mieink közül többen is fent vannak. Majd elfelejtettem: a "mieink" immár 6 aktív és 3 levelező tagot jelent... Szóval a két kivénhedt hadastyán kezdi kóstolgatni a CoD4-et. Először fanyalog, turkál benne, kelletlenül ízlelgeti, nyammog rajta, majd egyre jobban rákap az ízére. A fiatalabb bakák finnyásak: a COD2-t az anyatejjel szívták magukba. Az öregek hirtelen felindulásból (a legjobb dolgok így történnek:) beújítanak egy CoD4 szervert.

2011. február. CoD4 klán lettünk, a régi jó CoD2 szerverünket is a sutba dobtuk. Bár a war-ok nagyobb részét a haverok ellen játszuk, de az éles bevetések sokkal-sokkal jobb statisztikát mutatnak, mint anno a CoD2 esetében. És még hol van a csapatjáték, hol vannak a pro nade gyakorlások, az épületek betanulása! Az ellenhez csak az Isten és az internet szolgálató kegyelmes!

2011. június. Mindkettő kegyelmes volt, de főleg az utóbbi. Határtalan ambícóval beruháztunk egy frankfurti CoD4 war szerverre, amit zsírpapírba csomagolva azon nyomban átadtunk használatra egy haver klánnak. Hmm, hogy miért is? Mert a CoD2 feltámadt, és a díszes társaság (a krónikás nagy bánatára) visszatért szülőföldjére. Volt öjöm és bódottá, amíg a régi haverokkal játszottunk, és találkoztunk olyan srácokkal, akik megismetek minket, és érdeklődtek, és .... szóval jóság volt. És kevesebb öröm és bódottá, mikor war-ra mentünk, és szétcincálta az idegeinket a két fő ellenség: a csaló és a net szolgáltató.

2011. szeptember. Gyakorlatilag feloszlottunk, a CoD2 szerver pár nap múlva, a CoD4 szerver egy hónap múlva szűnik meg. A csapat gerincét alkotók közül van aki sittes (Olimaster), van aki REF-es (Jay), van aki netmentes (Chaka), van aki befejezte (HellLilla). Legalább a búcsú meccsünk szép emlékkel zárult: három war - három félidőben lelépő ellen =) Gratulálhat egymásnak az internet versenypiac színe-java, smancizhatnak egyet. Ahogy szokták.

2012. február. Ahogy az lenni szokott, a körülmények ugyanazok, de mégsem eredtünk szélnek. Egy 23-1 Crash katasztrófa után egy héttel (a KMB-s srácok igáztak le minket) olyan aktívvá vált a társulat, mint még soha. Az embereket halálba kergettük a futó néd gyakorlásokkal, taktikolással. És közben #cod4.wars war-ok tömkelege, egyre több sikerrel. A zsír új origi frankfurti streamed szerver már csak eper a tortahabon =)

2012. március. A csipet csapat két öreg rókával gazdagodott, ami (szerintem) pozitív változást hozott az irányvonalban. Az "ahogy-sikerül" kategória helyett megcéloztuk a CyberGamer amatőr bajnokságát Ez akkora lépcső volt, mint a pub-ról war-ra lépés majd két éve. A cél: jó meccsek jó környezetben. Az eszköz: viszonylag stabil CG csapat együtt játszik Mirc és ladder meccseket. Remélem, néhány sorral lejjebb jó lesz visszagondolni erre az eseményre :)

2012. augusztus. Na a kupa nem osztott nekünk sok babért. Emberek jöttek, emberek mentek, mint a folytatásos TV sorozatokban. 1-2 hónapja viszonylag stabil összeállításban játszunk, és most elsőre arra gondoltam, felsorolom a neveket, de babonás vagyok, ezért nem teszem: holnapra a csapat fele odébbállna.

2013. június. Az előző bejegyzés óta eltelt időből látható, hogy utolsókat rúgja a csipetcsapat. Na a hosszú hallgatásban a krónikás lustasága is vastagon benne van. Valójában a professzionális kategóriához sosem voltunk ennyire közel, mint a 2012 végi időszak. Na de térjünk vissza jelen időbe... Hárman maradtunk, akik a team-be tartozónak hisszük magunkat. Ez nem azt jelenti, hogy játszunk is :=) Visszatekintve csinos kis történetünkre ... nem volt rossz. Nekem az életem egyik legjóságosabb időszaka volt. Szerintem ez a legfontosabb. Valószínűleg nem voltunk messzire a magyar LAN színvonaltól, de ez nem a mi érdemünk, hanem a többiek szégyene :=) Az ős kocka életmóddal mára mindenki szakított közülünk, ezért ritkaságszámba megy, hogy össze tudunk állni egy-egy MIRC meccsre. Valamikor elszomorító volt látni a saját csapatunk, vagy más haveri társulat feloszlását, de hát nézzük a dógotitten pozitívan: teljesen jó, hogy részesei voltunk ennek a mindenségnek. És pont :=)

 

- to be continued ? -